A Dunakeszi Tőzegtavak madárvilága

A Dunakeszi Tőzegtavak madárvilága amatőr szemmel

Varga Erika

6 éve lakom a Dunakeszi Tőzegtavakon és a pesti lányt nem a háborítatlan csend, a vízivilág szépséges nyugalma vagy az érintetlen természet, a láp ismeretlen zöldje, hanem az itt élő madárvilág nyűgözte le. Tehát ezt az írást egy tenni akaró, tudományos ismeretet nélkülöző, helyi madárimádó készítette a gyenge teljesítményű fényképezőjével, hogy megmutathassa másoknak is, hogy miért érdemes kémlelni a röptében közlekedést bármerre járunk, ahol nézni érdemes.

Récék, ludak

A tavon élő, kertet ostromló és időnként megmentésre szoruló Tőkés récék csapata a párválasztás és kiskacsa nevelés szappanoperába illő jeleneteivel a legszembetűnőbb élet itt.

Amikor megláttam köztük 1-1 napra átvonulásukkor feltűnni a gesztenyevörös, rajzos Vörösnyakú ludat és Fütyülő récét a feje tetején krémszínű sávval, akiket, mint idegenvezető vadkacsáink körbevezettek a tavon, már egy sok képes madármeghatározóval rendelkeztem.

Cinegék

Hiszen a kezdet igen városiasra sikeredett, mikor távcsővel tanulmányoztam egy kék-sárga különleges „csodamadarat”, akiről a később kiderült, Kék cinege a neve és igen szokványos jelenségnek számít, bár azóta is a kedvencem.

Téli etető felállítása után folyamatos vendégeinkké váltak társai is, a Széncinegék, Barátcinegék és Fenyvescinegék közvetlen és hiány esetén a fejünk mellé telepedve eleség-követelő csapata.

Jégmadár

A városi szem rutintalan álmélkodása után megérkezett a madárimádat indikátora, amikor a víz felszínén kb. 30 km/h-val elszáguldó „csíjjogó”, 16 cm-es apróság megállt a szemközti faágon, hogy aztán fejest ugorjon a vízben kiszemelt halért. Ragyogó türkizkék a háta, vörös a hasa. JÉGMADÁR. A fenséges szépség, aki bár a nyár minden napján itt cirkál, az odúját is sikerült meglesnem a láp melletti partfalon, fiókáit is tanítgatta előttem, valamint a kertünk partján is leül a vizet kémlelni, az én felszerelésemmel lefényképezhetetlen! Nézzék meg valahol!!

Gémek

És jött a tél, és elhozta számomra a mi tavunk egének csodáját! Szürke gém.

Milyen egyszerűen hangzik.

Hát ez a szürke gém egy 1 m magas, 1,7-1,9 m szárnyfesztávolságú és leírhatatlanul kecses mozgású bombázó, aki, ha nehézkesen elrepül feletted, elakad a lélegzeted az ámulattól. Egy pár, aki itt marad talán örökké, mert a tojó gém otthonra lelt abban az évben itt és megmakacsolta magát, Ő itt marad télre is. És a hím az ösztönök által vezérelten tovább ment, majd érezte a társ hiányát és visszatért. A helyi horgászok mentették meg őket az éhhaláltól. És azóta is itt vannak, az év minden napján. Fészküket a szemközti fa tetejére építették, bár fiókájuk azóta sem született, vagy nagy titokban nevelik.

Fényképezni nem egyszerű, még úgy, hogy itt élek sem. Félénkek, visszahúzódóak és rendkívül szerények. Reggel elindulnak a környező vizek területére élelemért, a tőzegtavak területén délután vadásznak. Mozdulni sem lehet megfigyelésük közben, mert azonnal elszállnak. Vendégeink ma már értik a felszólítást, hogy „most senki ne mozduljon”. És ezt a csodát Ők is szeretik és ezt a csodát bármikor láthatják.

A következő télen belépett a területre a fehér testvér, Nagy kócsag. Magasabb, de kevésbé zömök, kecsesebb testalkatú. Sztárként viselkedik, mutogatja magát, nem zavarja, hogy a kertben mászkálok, sőt hagyja, hogy videozzam! Én meg persze ezt nem tudom sosem kihagyni.

Szintén egy pár, a szürkék melletti lápterületre fészkelték be magukat és egész nap az ablak előtt vadásznak.

(Feltöltött video linkjeJMásold ki az alábbi beágyazó kódot és illeszd be a külső weboldal megfelelő részébe. A kódban (kétszer!) szereplő méretek (szélesség: 448, magasság: 366) átírásával módosítani tudod a beágyazott player méretét, pl. 480x390.)

Vagy

A feltöltött video megtekintése

http://videa.hu/videok/allatok/tozegtavi-nagy-kocsagok-madar-Xq4RXNVCy8AYnj1B

A nagytó jegén délutánonként általában 10 szürke gém gubbaszt és 4 nagy kócsag mászkál. Gubbasztva szürkéskék teste alá húzza hosszú lábait és „S”- alakban behúzza kecses nyakát. Amikor még azt hittem, hogy csak a veréb, a galamb van és először láttam a szürkét a jégen gubbasztani, eléggé kibillent a lelki egyensúlyom attól, hogy mit keres itt egy pingvin.

A nagy kócsag és szürke gém közösen, gyakran egymás mellett vadásznak a jégmentes területen, miközben hagyják, hogy a vadkacsák a lábuknál totyogjanak.

Az esti sétáknál a fatetején látható sziluetteket vagy a behúzott nyakú, méltóságteljes repülést nézve már felismerhető, hogy épp ki jött haza.

Nyáron egy kisebb, sárga hátú gém kószál sűrű szárnycsapásokkal, szemrevételezve minket tesz egy kört a fejünk felett és tovább száll. Nem hagy időt a pontos beazonosításhoz, de leginkább a költési ruhás Üstökös gémre hasonlít a hosszú, vicces bóbitájával.

Szintén gémek csoportjába tartozik a vörös szemű Bakcsó (vakvarjú), ami fekete-fehér-szürke színeivel könnyen beazonosítható és a lápi fészkéről jön elő esténként. A gémek vadászat során csőrüket az áldozatra szegezve megdermednek és villámgyorsan kikapják a halat, amit vagy odébb visznek, ha nagyméretű, vagy egy lendítéssel elfogyasztanak. Ha magukkal viszik és egész nap fáradoznak tudjuk, hogy fióka-nevelés időszaka van.

Szárcsa, vízicsibe, vízityúk

Rendszeres fészkelőink, a fehér homlokú Szárcsa, a piros homlokú Vízityúk és a 22-24 cm hosszú Pettyes vízicsibe megfigyeléséhez szintén nem kell megerőltetnünk magunkat. A szárcsa a récék csapata mellett bukik víz alá, a víztyúk úszás közben viccesen bólogat, a vízicsibe aránytalanul hosszú zöld lába a parton virít.

Az ártatlan kis szárcsapárunk egyszer csúnyán elbánt a fészkük körül gyanútlanul kíváncsiskodó galambbal. Közösen támadták meg, a fejét ütlegelték csőrükkel és amikor kiszedtük a vízből az ájult galambot, még élt.

Hattyú

Minden év decemberében mély, süvítő szárnycsapásokkal megérkezik a Bütykös hattyú párban vagy a népes fiatalok társaságában.

Pintyfélék

A cinkék téli eleség leső társa a Zöldike, akiről azt írják gyakran lehet parkokban látni, de vagy szemem nem volt eddig hozzá, vagy nem jártam eleget parkban, de nekem ő is új volt. Egy fiatal zöldike egyszer nekiszaladt az ablakunknak és macskák előli, szárnytörés elleni támogatásra szorult, míg magához nem tért. És miután nyilván jó emléket őrzött meg rólam bátran mindig visszatért, a szilveszteri szomszédos tűzijáték zsivaja elől a nyakamba menekülve bújt meg, ami őszinte ámulatot okozott nekem és a jelenet közönségének.

Gyurgyalag

Az ösztönző környezet miatt a madárkalauz lett a leggyakrabban forgatott stílusom, így 2 napig nem lehetett beszedni a kertből, mikor egyből felismertem a régóta látni vágyott színpompát, a Gyurgyalagot. Pár napra áll meg hangos „gyurr”-ogással csapatuk, de mivel magasan a fák tetején telepednek le csak távcsővel láthatjuk kékeszöld-türkizkék-barna-sárga színeit és fekete sávval díszített szemeit.

Harkályok

A Nagy fakopáncs nem csinál titkot létezéséből, szorgalmasan rója a környék fatörzseit vagy dobol a fára, tetőnkre mért ütéssorozatokkal. Fekete-fehér színe és különleges, hullámzó repülése alapján összetéveszthetetlen. Az alsó farkfedőkön látható igaz-piros színt is csak ők tudják.

Nagyobb és zöld tollazatú a Zöld küllő, aki gyakran a talajon látható. A közös bennük a piros, csak ez neki apacs-szerűen a feje búbján húzódik a tarkójáig.

Fácán

Ugyanígy, a környéket naponta birtokba veszi a Fácán, akiknek még nem sikerült megtanulni, hogy nem jó a közlekedő autók közelében és emiatt gyakran támad riadalom az utak mellől tíz felé szaladó kis fácánok között.

Szajkó

A színpompák között másik nagy kedvenc a szajkó, akiről addig azt gondoltam valami nagyobb szürke. Kb. 34 cm hosszú, teste sötét lazac színű és a szárnyfoltjai között egy türkizkék ékszer látható.

Rigók

Pár évi rutin után, mióta kezdek hozzászokni az égi tüneményekhez távcsővégre kaptam egy feltűnő repülőt és a régi lelkesedést érzem, „ez valami különleges csoda, mert hallottam már volna róla”. Galamb nagyságú, élénksárga színű, a szárnyán fekete. A lombok közül kivillan azzal az utánozhatatlan árnyalatú sárga színnel és nagy hangosan védi a fészkét a dolmányos varjú elől. A könyvem szerint ő, csak a Sárga rigó volt.

A Feketerigó fuvolázó énekét, változatos dallamait hallgatva a legnagyobb zeneszerző koncertjét élvezhetjük.

A kert gyakori látogatója a billegő fekete-fehér Barázdabillegető, a vörös arcú Vörösbegy és a dallamos Fülemüle akikhez télen csapatostul csatlakozik a bátor, fekete-fehér-rózsaszín tollazatú, apró Őszapó.

És idén januárban ismét új csodák érkeztek. A nádasban rejtőzködni próbál egy eddig sosem látott lépegető, a Bölömbika, aki nem értettem eddig hol maradt. Az etető körül pedig új, narancssárga szín villan a szemembe és ma már tudom, Fenyő pinty.

És ezt a csodát látni és védeni kell!

Miután megszeretjük a madarakat és életük életünk részévé válik, nem tudunk részvét nélkül elmenni rossz sorsuk mellett sem.

A tőzegtavakon megfigyelt madarak

Bölömbika – Botaurus stellaris

Üstökösgém – Ardeola ralloides

Bakcsó – Nycticorax nycticorax

Nagy kócsag – Casmerodius albus

Szürke gém – Ardea cinerea

Bütykös hattyú – Cygnus olor

Vörösnyakú lúd – Branta rificollis

Tőkés réce – Anas platyrhynchos

Fütyülő réce – Anas penelope

Pettyes vízicsibe – Porzana porzana

Vízityúk – Gallinula chloropus

Szárcsa – Fulica atra

Jégmadár – Alcedo atthis

Fácán – Phasianus colchicus

Kék galamb – Columba oenas

Örvös galamb – Columba palumbus

Balkáni gerle – Streptopelia decaocto

Vadgerle – Streptopelia turtur

Gyurgyalag – Merops apiaster

Zöld küllő – Picus viridis

Nagy fakopáncs – Dendrocopos major

Partifecske – Riparia riparia

Barázdabillegető – Motacilla alba

Fülemüle – Luscinia megarhynchos

Vörösbegy – Erithacus rubecula

Házi rozsdafarkú – Phoenicurus ochruros

Feketerigó – Turdus merula

Fenyőrigó – Turdus pilaris

Őszapó – Aegithalos caudatus

Barátcinege – Parus palustris

Fenyvescinege – Parus ater

Széncinege – Parus major

Kékcinege – Parus caeruleus

Szajkó – Garrulus glandarius

Szarka – Pica pica

Kormos varjú – Corvus corone

Dolmányos varjú – Corvus c. cornix

Sárgarigó – Oriolus oriolus

Seregély – Sturnus vulgaris

Egyszínű seregély – Sturnus unicolor

Házi veréb – Passer domesticus

Mezei veréb – Passer montanus